Azt mondják az emberek tanulnak a hibáikból. Rám ez nagyon nem igaz. Ha nem lettem volna olyan kíváncsi,nem kutatom fel a világ legveszélyesebb emberét,vagyis én veszélyesnek tartottam. Elmentem megkerestem,ami még egy adag gyötrelmes fájdalommal járt. Azt hittem belehalok.
Ahogy az autómban ültem,szívem a torkomban dobogott. Mély levegőket vettem,mint aki még sosem érezte a beáramló oxigén érzését. Még mindig David háza előtt álltam,próbáltam felfogni az eseményeket. Egyértelművé vált számomra három dolog. Az első: David egy vámpír. A második: Azt hiszem beleszerettem. A harmadik: Megöl ha nem fogom be a számat,vagy ha még egyszer meglát a háza környékén. Ettől a három ténytől kirázott a hideg. Beletapostam a gázpedálba,s haza felé tartottam. Útközben jöttem rá,hogy csupa vér vagyok. Felkaptam a hátsó ülésen hagyott kabátomat.amely az egész felső testemet betakarta,csak a fejem látszott ki belőle.
Beléptem az ajtón,csak bátyám tuc-tuc zenéje hallatszott az emeletről. Akkor szokott zenét hallgatni,amikor csaj van nála. Kirázott a hideg,ahogy belegondoltam. Szegény Alice,ha megtudná,hogy Jessica itt van a házban.. Belegondolni is rossz. Vágtam egy durva grimaszt. Ledobtam a dzsekimet a fogasra,majd a konyha felé vettem az irányt. Borzalmas nagy kupi volt. Az állam leesett,amikor megláttam a használt óvszert a mosogatóban. A hűtőn egy cédula állt,amit Mary írt.
,,Rendet hagytam a konyhába. A szobádat meg a fürdőt takarítsd ki!
Carly-nak Anyutól.:)" Ez csodálatos. Charlie megint aratott. Konyhában még nem csinálta egy csajjal se,bizonyára kihagyhatatlan alkalom volt,amikor látta,hogy anyuék nincsenek itthon. Belső érzékeim azt sugallták,hogy ezt nekem kell összetakarítanom. Végül is nincs más dolgom a takarításon kívül,csak annyi,hogy nyomozzak a vámpírok létezésében,ami a takarítás után ráér.
Miután lezuhanyoztam,neki láttam a konyhának. Anyu bizonyára vásárolni ment,megint. Amióta apu pénzel minket,konkrétan a fizetését nagy részt a helyi üzletekben költi el,a barátnőivel.
Rátettem a fejemre a fülhallgatómat,max-ra vettem mp4-em a zenét és lazultam. Kizártam a külvilágot,miközben azon gondolkoztam,hogy hogyan lehet a legjobban eltüntetni a mosdóban maradt óvszert. A gumikesztyűnél döntöttem. Ezért sokkal fog nekem tartózni Charlie.
Miután feltakarítottam a konyhát,felmásztam az emeletre. Végül azt vettem észre,hogy semmi dolgom. Bátyám szobájában a zene elhalkult,üvöltözni kezdett Jessica és egy hatalmas ajtó csapkodás vette kezdetét. Bezártam a szobám ajtaját,hogy nehogy ide is eljusson az az őrült szőke. A szennyesemben megtaláltam a farmeromat,amibe benne volt a kis könyv,amit zsebre raktam David pincéjében. Felnyitottam,mire egy pók mászott ki belőle. Sikítozni kezdtem,majd leütöttem a könyvvel. Lepöcköltem az asztalomról,s belekezdtem a könyv olvasásában.
Olyan fura neveket írtak a könyv elejére,mint a Gróf George Rilkier,meg hasonlók. Lapozni akartam,de a nem tudtam. Már téptem a könyvet,hogy lapozhassak. Sikerült lapoznom,mire egy írás jelent meg: ,,Halandó ember! A sátán nyelne le téged!" Hirtelen csuktam össze a könyv lapjait. Riadtan néztem körbe,mintha valaki figyelne. A hideg kirázott. Eldöntöttem,hogy elmegyek itthonról. Felvettem a vadonatúj fehér magassarkú cipőmet. Még Mary vette nekem a szalagavatómra,de lehetetlennek tűnt benne járni. Most egy próbát megért. Letipegtem vele a lépcsőn,mire Charlie állított meg a konyhában.
- Köszönöm.. - dadogta. - Csinos vagy! - nézett végig rajtam. Ez valami viccnek vettem és arrébb álltam. Töltöttem egy pohár narancslevet. - Merre voltál? Jól vagy? Anyuék aggódtak miattad... amikor.. hmm... kórházba voltál. - arcán az aggodalom jelét se mutatta. - Ma itt járt a rendőrfőnök. De te akkor elmentél és... azt kérdezte,mi történt veled. És hogy mikor teszed a tanúvallomásodat. - suttogta. Megittam a narancslevet és bevágtam a mosogatóba. Hirtelen szédülés jött rám. Megkapaszkodtam bátyámban,aki segítőkészen fogta a kezem.
- Mennem kell .. - csuklott el a hangom. Felkaptam a táskámat. Valami jegyet találtam benne. A tábor. Döbbentem le. Ma már a buszon kellett volna ülnöm,s Alice-nek is. Lelkiismeret furdalásom támadt emiatt. Elrontottam neki élete első táborát.
Sétálva indultam el a partra. Kezdett sötétedni... Hatalmas szél fújt szembe. Leültem a parton,a táskámban kezdtem kutakodni. Megtaláltam az aznap eltett cigit. Megint rám jött az az eszeveszett fejfájás. Rágyújtottam. Jó érzés volt...
- SEGÍTSÉG! - üvöltött egy hang mögöttem. Egy fiatal lány futott felém,rémült tekintettel. Szőke tincseiből csöpögött a vér. Egy hirtelen ugrással rám ugrott. - Kérlek.. segíts! - suttogta elhalóan,mire összeesett. Arcát megismertem. Az óvoda társam volt,Evelin. Döbbenetemben eldobtam mindent a kezemből,és le térdeltem a lány mellé. Nem volt pulzusa. Tárcsázni akartam épp a rendőröket,mire egy hangos férfi hang lökött odébb a hullától. Homok ment a szembe,nagyon csípte,alig láttam valamit. Egy újabb borzasztó sikoly. Miután sikerült felállnom,menekülni próbáltam. Futni magassarkúba nem egy szerencsés dolog. Egy idő után rájöttem,hogy épp visszafelé futok Evelin testéhez. De volt mellette egy másik is. Ev édesanyja. Szemeim elkerekedtek,nem kaptam levegőt. Egyszerre jött rám a sokk és a fájdalom. Két erős kéz kapott bele a a hajamba. Sikítottam.
- Lám,lám... veszélyes egyedül sétálgatni. Nem mondta még anyukád? - kérdezte egy ismeretlen férfi hang. Kapálództam jobbra-balra,még a lábára is ráléptem a tűsarkúval,de még csak meg se nyekkent. Kirúgta a lábaim magam alól,s a homokon kezdett el húzni.
- Ejj,milyen kár érted. Olyan gyönyörű vagy és fiatal... - motyogta. - Tökéletes lennél... lehet talán te vagy az.. áhh Richard,ne beszélj bolondokat. - magyarázott,talán magának. Én ennek a felét sem értettem. Végre megállt. Elengedte a hajamat,én meg hanyatt vágódtam a hideg földön. - David,hogy ki lesz akadva. - sajnálkozott magában.
- Miről hadoválsz? - suttogtam ijedten. Valamiért nem mertem mozdulni a földről. De ahogy meghallottam az Ő nevét,felkaptam a fejemet.
- Hát te nem tudod... az a pióca odavan érted,Drága! - nevetett. - A nap minden percében téged figyel.. de nem értem mit akar egy ilyen naiv kis embertől?! - komorodott el. - A húgomat kéne elvennie! - üvöltött. - Nem holmi halandót. - halkult el a hangja. Csak két szó maradt meg a fejemben: ,, odavan érted ". Hirtelen kezdett el a szívem verni.
- David ide jön? - kérdeztem izgatottan.
- Remélem. - csikorgatta fogait. - Látni akarom az arcát,ahogy végzek veled. - kuncogott. A távolba fordította a fejét. Halkan lerúgtam a cipőmet lábaimból,s hátrálni kezdtem. Amilyen gyorsan csak tudtam futni kezdtem a víz felé. De alig mentem 10 métert,már ott volt előttem. Arcán a düh minden jele. Szó szerint rázott a hideg a tekintetétől. Azonnal a másik irányba fordultam,mire egy hatalmas mellkasba ütköztem. Ő volt az..
na ez lenne a negyedik fejezet! Szeretném ha írnátok pár komit,igazán jól esne!:)
Beléptem az ajtón,csak bátyám tuc-tuc zenéje hallatszott az emeletről. Akkor szokott zenét hallgatni,amikor csaj van nála. Kirázott a hideg,ahogy belegondoltam. Szegény Alice,ha megtudná,hogy Jessica itt van a házban.. Belegondolni is rossz. Vágtam egy durva grimaszt. Ledobtam a dzsekimet a fogasra,majd a konyha felé vettem az irányt. Borzalmas nagy kupi volt. Az állam leesett,amikor megláttam a használt óvszert a mosogatóban. A hűtőn egy cédula állt,amit Mary írt.
,,Rendet hagytam a konyhába. A szobádat meg a fürdőt takarítsd ki!
Carly-nak Anyutól.:)" Ez csodálatos. Charlie megint aratott. Konyhában még nem csinálta egy csajjal se,bizonyára kihagyhatatlan alkalom volt,amikor látta,hogy anyuék nincsenek itthon. Belső érzékeim azt sugallták,hogy ezt nekem kell összetakarítanom. Végül is nincs más dolgom a takarításon kívül,csak annyi,hogy nyomozzak a vámpírok létezésében,ami a takarítás után ráér.
Miután lezuhanyoztam,neki láttam a konyhának. Anyu bizonyára vásárolni ment,megint. Amióta apu pénzel minket,konkrétan a fizetését nagy részt a helyi üzletekben költi el,a barátnőivel.
Rátettem a fejemre a fülhallgatómat,max-ra vettem mp4-em a zenét és lazultam. Kizártam a külvilágot,miközben azon gondolkoztam,hogy hogyan lehet a legjobban eltüntetni a mosdóban maradt óvszert. A gumikesztyűnél döntöttem. Ezért sokkal fog nekem tartózni Charlie.
Miután feltakarítottam a konyhát,felmásztam az emeletre. Végül azt vettem észre,hogy semmi dolgom. Bátyám szobájában a zene elhalkult,üvöltözni kezdett Jessica és egy hatalmas ajtó csapkodás vette kezdetét. Bezártam a szobám ajtaját,hogy nehogy ide is eljusson az az őrült szőke. A szennyesemben megtaláltam a farmeromat,amibe benne volt a kis könyv,amit zsebre raktam David pincéjében. Felnyitottam,mire egy pók mászott ki belőle. Sikítozni kezdtem,majd leütöttem a könyvvel. Lepöcköltem az asztalomról,s belekezdtem a könyv olvasásában.
Olyan fura neveket írtak a könyv elejére,mint a Gróf George Rilkier,meg hasonlók. Lapozni akartam,de a nem tudtam. Már téptem a könyvet,hogy lapozhassak. Sikerült lapoznom,mire egy írás jelent meg: ,,Halandó ember! A sátán nyelne le téged!" Hirtelen csuktam össze a könyv lapjait. Riadtan néztem körbe,mintha valaki figyelne. A hideg kirázott. Eldöntöttem,hogy elmegyek itthonról. Felvettem a vadonatúj fehér magassarkú cipőmet. Még Mary vette nekem a szalagavatómra,de lehetetlennek tűnt benne járni. Most egy próbát megért. Letipegtem vele a lépcsőn,mire Charlie állított meg a konyhában.
- Köszönöm.. - dadogta. - Csinos vagy! - nézett végig rajtam. Ez valami viccnek vettem és arrébb álltam. Töltöttem egy pohár narancslevet. - Merre voltál? Jól vagy? Anyuék aggódtak miattad... amikor.. hmm... kórházba voltál. - arcán az aggodalom jelét se mutatta. - Ma itt járt a rendőrfőnök. De te akkor elmentél és... azt kérdezte,mi történt veled. És hogy mikor teszed a tanúvallomásodat. - suttogta. Megittam a narancslevet és bevágtam a mosogatóba. Hirtelen szédülés jött rám. Megkapaszkodtam bátyámban,aki segítőkészen fogta a kezem.
- Mennem kell .. - csuklott el a hangom. Felkaptam a táskámat. Valami jegyet találtam benne. A tábor. Döbbentem le. Ma már a buszon kellett volna ülnöm,s Alice-nek is. Lelkiismeret furdalásom támadt emiatt. Elrontottam neki élete első táborát.
Sétálva indultam el a partra. Kezdett sötétedni... Hatalmas szél fújt szembe. Leültem a parton,a táskámban kezdtem kutakodni. Megtaláltam az aznap eltett cigit. Megint rám jött az az eszeveszett fejfájás. Rágyújtottam. Jó érzés volt...
- SEGÍTSÉG! - üvöltött egy hang mögöttem. Egy fiatal lány futott felém,rémült tekintettel. Szőke tincseiből csöpögött a vér. Egy hirtelen ugrással rám ugrott. - Kérlek.. segíts! - suttogta elhalóan,mire összeesett. Arcát megismertem. Az óvoda társam volt,Evelin. Döbbenetemben eldobtam mindent a kezemből,és le térdeltem a lány mellé. Nem volt pulzusa. Tárcsázni akartam épp a rendőröket,mire egy hangos férfi hang lökött odébb a hullától. Homok ment a szembe,nagyon csípte,alig láttam valamit. Egy újabb borzasztó sikoly. Miután sikerült felállnom,menekülni próbáltam. Futni magassarkúba nem egy szerencsés dolog. Egy idő után rájöttem,hogy épp visszafelé futok Evelin testéhez. De volt mellette egy másik is. Ev édesanyja. Szemeim elkerekedtek,nem kaptam levegőt. Egyszerre jött rám a sokk és a fájdalom. Két erős kéz kapott bele a a hajamba. Sikítottam.
- Lám,lám... veszélyes egyedül sétálgatni. Nem mondta még anyukád? - kérdezte egy ismeretlen férfi hang. Kapálództam jobbra-balra,még a lábára is ráléptem a tűsarkúval,de még csak meg se nyekkent. Kirúgta a lábaim magam alól,s a homokon kezdett el húzni.
- Ejj,milyen kár érted. Olyan gyönyörű vagy és fiatal... - motyogta. - Tökéletes lennél... lehet talán te vagy az.. áhh Richard,ne beszélj bolondokat. - magyarázott,talán magának. Én ennek a felét sem értettem. Végre megállt. Elengedte a hajamat,én meg hanyatt vágódtam a hideg földön. - David,hogy ki lesz akadva. - sajnálkozott magában.
- Miről hadoválsz? - suttogtam ijedten. Valamiért nem mertem mozdulni a földről. De ahogy meghallottam az Ő nevét,felkaptam a fejemet.
- Hát te nem tudod... az a pióca odavan érted,Drága! - nevetett. - A nap minden percében téged figyel.. de nem értem mit akar egy ilyen naiv kis embertől?! - komorodott el. - A húgomat kéne elvennie! - üvöltött. - Nem holmi halandót. - halkult el a hangja. Csak két szó maradt meg a fejemben: ,, odavan érted ". Hirtelen kezdett el a szívem verni.
- David ide jön? - kérdeztem izgatottan.
- Remélem. - csikorgatta fogait. - Látni akarom az arcát,ahogy végzek veled. - kuncogott. A távolba fordította a fejét. Halkan lerúgtam a cipőmet lábaimból,s hátrálni kezdtem. Amilyen gyorsan csak tudtam futni kezdtem a víz felé. De alig mentem 10 métert,már ott volt előttem. Arcán a düh minden jele. Szó szerint rázott a hideg a tekintetétől. Azonnal a másik irányba fordultam,mire egy hatalmas mellkasba ütköztem. Ő volt az..
na ez lenne a negyedik fejezet! Szeretném ha írnátok pár komit,igazán jól esne!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése