1.fejezet~Család

  "Életed első felét a szüleid,

    a második felét a gyerekeid teszik tönkre."

                                                         Tony Parsons

Csirr-csör!!!!!!-csörrent meg az ébresztőm.

- A fene beléd. - méltatlankodtam. Ekkor futott át az agyamon,hogy szombat van és én beállítottam az ébresztőt. - Hülye.. - szidtam magam. Hét órakor már mondjuk az egész család fent van,kivéve a bátyámat Charlie-t. Lusta dög. Felvettem a a bundás zoknimat és beszaladtam a fürdőbe. Charlie szobájába a fürdőm mellett van. Odáig hallatszott a horkolása. Bekapcsoltam a rádiót,amely elnyomta a horkolását bátyámnak. A tükörben bámultam magamra. Undorító fekete karikák éktelenkedtek a szemem alatt. Fehér bőröm rikított az ablakon átszűrődő napfényben. Megmostam hideg vízzel az arcomat és fogat mostam. Kimentem a folyosóra. Apu is horkolt. Remek. Lerohantam a lépcsőn,miközben majdnem hanyatt estem. Anyám isteni tojásrántottája majd terjengett a levegőben. 
- Jó reggelt! - üdvözölt Anyám,Mary hidegen. Megint valami baj van.. - gondoltam magamban. Mary mindig is egy kőkemény szívű nő volt,ekként nevelt minket is,Charlie-val. Rám sosem tudott hatni keménysége,elég lazának mondhatom magam. Mar elém tolta a rántottát,mint a kutyának. 
- Szia... Hogy aludtál? - erőltettem magamra egy szerény mosolyt. Vágott egy grimaszt. 
- Apáddal megint összevesztünk.. - kezdte. Hát igen..amit tudni kell a szüleimről,hogy már nem egy ágyban alszanak tíz éves korom óta. Leginkább engem viselt meg akkoriban ez az ügy,Charlie-t eléggé hidegen hagyta. - Azt hiszem már csak tényleg a büszkesége miatt lakik velünk. - sóhajtott nagyot. Egyértelmű volt számomra az évek alatt,hogy Mary még mindig szereti apámat,Bob-ot. Valahogy gondoltam mindig a keresztnevüket használtam,ez hitelesebbé tette őket a fejemben. 
- Hát..lehet. - mormoltam két falat között. Sosem valami nagy társaság az ilyen témákban. - Mész ma valahova? - érdeklődtem,hátha valami programja. Mert ha Mary-nek van programja,akkor én is eltűnhetek. Lehet,hogy már elmúltam tizennyolc,de amíg anyuékkal élek,addig ők diktálnak. Ez a nagy büdös helyzet.
- Hát valami családi kis délutánra gondoltam. - közölte. Francba! Pedig megígértem Alice-nek,a barátnőmnek,hogy elmegyek vele strandra. - Ha már hétfőn úgyis táborba mész az osztállyal. - motyogta. - Legalább a hétvégét töltsük együtt. - ez a mondata beütött. Az egész szabad hétvégémet a családdal? Amikor mozizhatnék,mielőtt kidobnak minket hétfőn a lion vill-i erdőbe?! Képtelenség. Főleg,hogy utálom az osztályomat. Örültem neki,hogy túléltem velük a középiskolát. Aztán most kitalálta nyárra az osztályfőnökünk,hogy táborozzunk egy hetet. Épp,hogy vége lett az érettséginek,még el kell mennem ezekkel a barmokkal nyaralni. Hát ez remek.
- Hát anyu...az a gond,hogy erre a hétvégére lenne programom. - kezdtem finoman. - Alice-szel elakartunk menni a fővárosba,a strandra. Nem örülne neki,ha lemondanám. - néztem Mary-re szerényen. Egyértelműen megrázta a fejét,ami NEM-et jelentett. Halkan szitkozódtam egyet,utána megjelent a lépcső tetején bátyám. 
- Én ma tuti nem leszek itthon,Múter! - szemtelenkedett Charlie. Felhorkantottam.
- Ha ő elmehet,akkor én is! - vágtam közbe hisztisen. Mary mélyet sóhajtott. Először rám aztán Charlie-ra nézett.
- Ezt a hétvégét együtt töltjük. Meg kell ünnepelnünk,hogy Carly leérettségizett. - mondta Mary. Ez is egy újabb kifogás. Maximum a kutyánkat érdekli,hogy mi van velem,Rafy-t. Rafy elvileg a közös kutyánk,de én nevelem,amióta csak hozzánk került. Tizenhetedik szülinapomra kaptam,a kis westy-t. 
- Hát ünnepeljétek! - vonta meg a vállát Charlie,amikor leért a lépcsőn. - Én ma a haverokkal megyek bulizni. - nevetett rám gúnyosan.
- Fogd be! - förmedtem rá. 
- Attól,hogy elmúltál tizennyolc ugyanúgy gyerekként fogok veled bánni,Kölyök! - kuncogott. A ,,Kölyök" becenevet tizenhárom éves koromba kaptam tőle,amit utálok.
- Elég! - dörrent Bob hangja az emeletről. - Ma senki nem megy sehova! - üvöltött. Lassan,tekintélyesen vonult le az emeletről. Talán még Charlie is megijedt tőle. Én születésem óta félek Bob-tól. Nem tuti Mary mit látott benne fiatal korukba. De a szerelem csodákra képes. Szinte elfehéredtem,amikor rám nézett. Tekintete végig futott az egész családon,még Rafy-n is,aki a kandalló mellett pihent a nappaliban. Sosem voltam valami jó színésznő,nem tudtam leplezni,hogy mennyire félek tőle.
- Jól van,Bob. Ne rémisztgesd a gyerekeket.. - mondta volna Mary,de Charlie közbe vágott.
- Gyerekeket??? - csattant fel. Bob leintette. Bátyám horkantott egyet és leverte a polcról a teásbögrét. Ijedtemben összerezzentem. Kezem remegett az idegességtől. Tudtam,hogy ha Bob és Charlie összevesznek annak sosincs jó vége. 
- Addig,amíg a házamban laksz,anyád úgy hív,ahogy szeretne! - dörrent rá Bob. 
- Már nem kell sokáig elviselned! - köpött egyet Charlie. 
- Elég! - sikítottam. - Csak csináljatok már úgy,egyszer ebbe a büdös életbe,mintha egy család lennénk! - beszéd közben a szemem könnybe lábadt és végigcsordult az arcomon. Mindenki úgy nézett,mintha nem láttak volna még embert. Mary szégyenkezve nézett rám. Utálja,ha sírok,szerinte az a gyengeség jele.  Talán ő akkor sírt utoljára,mikor megszülettem. Charlie  csak jóízűen röhögött egyet,mint midig. Azt hittem pofán vágom. Bob az orrnyergét masszírozta. 
- Menjetek ahova akartok! Nem érdekel. - suttogta Bob. - De hétfő reggelig ne lássalak itt titeket. - morogta hozzá. Ezután az jön,hogy Mary megint wellness hétvégére megy,Charlie lelép bulizni a haverjaival,én meg Alice-nél alszom. Nagyon jó! Egy percben sem telt,kiürült a konyha. Felkaptam Rafy-t a kandalló mellől és felrohantam vele a szobába. Charlie utánam szaladt és jót röhögött a fejemen. 
- Most boldog vagy? - kérdeztem flegmán. Bólintott egy nagyot és összekócolta a hajam. Leráztam magamról a kezét és beléptem a szobámba,majd magamra zártam az ajtót. Mindig is utáltam itthon lenni. A családom kész káosz. A kívül állok boldog,békés családnak látnak minket,miközben mindennap ordítozva kelünk,fekszünk. Leraktam Rafy-t a földre,mire ő aranyosan kinyújtotta a nyelvét és nyalogatni kezdte a zoknimat. Mérgesen dobolni kezdtem a lábammal. Előrántottam két bőröndöt. A kisebbikbe a hétvégi cuccomat pakoltam,a nagyobbikba amit a kirándulásra viszek. Párnám alól előkotortam a mobilomat és tárcsáztam Alice a számát...